Vigaszállomások: 2. VH Japán szexrabszolgasága – Tragédia és története

A második világháborúban a „vigaszállomások” az ázsiai civil lakosság egyik legszívszorítóbb szenvedését jelentették. A szexrabszolgaság tragikus történetéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezek a hírhedt intézmények a japán hadsereg által létrehozott katonai bordélyházak voltak, ahol fiatal lányokat és nőket kényszerítettek szexuális rabszolgaságra. A „vigaszállomások” létrehozásának ötlete először Jaszudzsi Okamura altábornagytól származott 1932-ben, akit aggasztott katonáinak viselkedése a megszállt Kína utcáin, ahol elfogott nőket bántalmaztak. Az intézményesített szexuális erőszak célja a katonák szexuális szükségleteinek kielégítése és a moráljuk fenntartása volt, miközben a japán hadsereg terjeszkedett Ázsiában.

A „vigaszállomásokon” szolgáló nők többsége Koreából, Kínából, a Fülöp-szigetekről és más megszállt területekről származott. Őket gyakran megtévesztéssel, erőszakkal vagy ígéretekkel csalták el otthonukból, majd embertelen körülmények között tartották fogva. A nők naponta többször is szexuális erőszak áldozatai voltak, és súlyos fizikai és pszichológiai traumákat szenvedtek el. A „vigaszállomások” története a háború egyik legszégyenletesebb fejezete, amely máig kísérti a túlélőket és az áldozatok emlékét.