A Kádár-korszak Magyarországa látszólag puritán és szigorúan szabályozott volt, azonban a felszín alatt egy vibráló éjszakai élet rejtőzött. Nem kellett feltétlenül Nyugatra utazni, ha valaki vetkőzőműsorra vágyott, hiszen Budapesten több sztriptízbár is működött ebben az időszakban. Ezek a helyek a rendszer kettősségét tükrözték: egyszerre voltak jelen a szocialista erkölcsök és a nyugatias szórakozási formák. A bárpultoknál a szocialista elit és a külföldi turisták keveredtek, miközben a színpadon a táncosnők a korabeli normákat feszegették.
Ezek a szórakozóhelyek nem csak a sztriptízről szóltak, hanem a vágyakról, a tiltott gyümölcsről és a szabadság illúziójáról is. A Kádár-rendszerben a nyilvános erkölcsöket szigorúan vették, azonban a magánszférában, főleg a fővárosban, némi engedékenység mutatkozott. A sztriptízbárok a rendszer paradoxonjának bizonyítékai, ahol a politika és a szexuális vágyak furcsa elegyet alkottak. Ezek a helyek a mai napig élénken élnek azok emlékezetében, akik a Kádár-korszakban jártak szórakozni.