A halál valóban örök és kimeríthetetlen téma a művészetek minden ágában, az irodalomtól a filmeken át a videojátékokig. A kihívás mindig abban rejlik, hogy ezt a témát hogyan kezelik az alkotók: közhelyesen és sablonosan, vagy éppen egyedi és megható módon. A Luto tesztjével kapcsolatban is ez volt a fő kérdés, hogy vajon sikerül-e a fejlesztőknek a mélyebb, művészibb utat választani, elkerülve a kliséket és a könnyű megoldásokat. A játék a jelek szerint sikeresen vette ezt az akadályt, és egy emlékezetes élményt kínál a játékosoknak.
Fontos megjegyezni, hogy a halál ábrázolása a művészetben mindig is kettős hatást váltott ki: egyrészt félelmet és szorongást kelthet, másrészt viszont lehetőséget ad a feldolgozásra, az elmúlás elfogadására és az élet értékének megértésére. A Luto esetében a játékélmény remélhetőleg nem csupán a szórakozást szolgálja, hanem egyfajta katartikus élményt is nyújt, segítve a játékosokat abban, hogy szembenézzenek a halállal kapcsolatos félelmeikkel és gondolataikkal. A játék így nem csupán egy szórakoztató termék, hanem egyben egy művészeti alkotás is, ami mélyebb gondolatokat ébreszt.