A vasfüggöny árnyékában élők számára a disszidálás a szabadság és egy jobb élet reményének megtestesítője volt. Az emberek kreativitásuk és bátorságuk segítségével próbáltak kijutni a korlátok közé szorított világból. A disszidálási módszerek tárháza szinte kimeríthetetlen volt: a ruhák közé rejtőzéstől kezdve a Velencében való "eltévedésig" számos merész terv született. Ezek a történetek nem csupán kalandok, hanem a szabadság iránti olthatatlan vágy szimbólumai.
A "disszidálás ruhák között" egy különösen leleményes módszer volt, amely a határőrök figyelmének kijátszására épült. Az ilyen akciók komoly tervezést igényeltek, hiszen a legapróbb hiba is lebukáshoz vezethetett. A Velencében való "eltévedés" pedig a város labirintusszerű utcáit és csatornáit használta ki, lehetővé téve a menekülést a hatóságok elől. Ezek a disszidálási kísérletek nemcsak a vágyott nyugati világba való eljutást célozták meg, hanem a rendszerrel szembeni ellenállás jelképei is voltak, bemutatva az emberi leleményességet és a szabadság iránti elkötelezettséget.